De ne szaladjunk ennyire előre.

Felkészülés

A téli leállás a szokottnál is hosszabb lett, és ha már enni és mozogni is szeretek, miért ne futhatnám le? Főleg a betegségem miatt. Azt szoktam mondani: ez nekem kötelező. Naponta-kétnaponta mentem el futni 8-10 kilométert úgy, hogy hegyek (na jó dombok) is legyenek benne. Mindegy hány fok van. Régen utáltam a szelet, sőt most is utálom, de a szél elviszi a kipufogógázt, a fűtés füstjét, tehát sokkal egészségesebb szélben futni. Kell szélálló dzseki, csősál, sapka, kesztyű, és persze az elmaradhatatlan futóóra. Amikor ez napi szinten ismétlődik, akkor a szervezet hozzászokik a szélhez, csöpörgő esőhöz, mindenhez. Ekkor lehet emelni a távot, és így tovább…

Valójában nem riport, inkább beszámoló, és nem képzelt, hanem nagyon is valóságos – legalább részben –, de akinek Déry Tibor neve sejlik fel, az sincs messze az valóságtól...

Készülni már két alkalommal készültem, de korábban elég bátorságom nem volt, tavaly pedig más programmal ütközött, így nem indulhattam rajta. Ezért idén úgy szerveztem a nyaralást és minden mást, hogy mindenképpen ott állhassak a rajtnál. Nevezni az „S” távra készültem – amit hivatalosan sprint távnak hívnak –, de nekem ruhaneműben is az „S” a kis méretet jelöli.

A sör-virsli-mustár kifejezés hallatán sokaknak a régi május elsejék ugranak be (esetleg Bud Spencer), de most a zsíroskenyér-kolbász-kóla trió került egy mondatba. Sőt, kiegészíthetem tetemes mennyiségű fröccsel. Szeretünk enni, a finom – és egészségtelen – ételek éppúgy tartozékai egy fesztiválnak, mint a tömeg, vagy a színes forgatag.

Esernyőre végül nem volt szükség, de legalább jól állt a lányoknak

Hogy hol is? Hát Budapest utcáin! Persze ez a 160 nem az a 160, és a mértékegység sem km/óra, hanem ütés/perc, vagyis – közkeletű nevén – pulzus. De ha nem feledkezünk meg arról az el nem hanyagolható tényről, miszerint az én betegségemmel élőknek már a 120 is fibrillációnak számíthat, akkor máris érdekes a dolog. Tehát nem autóversenyről, hanem futóversenyről van szó ami nem is olyan veszélyes, sőt… Szóval Vivicittá félmaraton, abból is az egyéni 21 kilométeres táv.

56 évesen, közel 10 évvel a szívműtét után

Meglehetősen régen jelentkeztem, ám most ismét van okom írni: Megúsztam! A „#Megúsztam!” a Lidl Balaton-átúszás jelszava, amit alapból hülyeségnek tartok – mert megúszni a történelem érettségit, egy intőt, vagy a náthát lehet –, ám most mégis ez történt velem.

Körülbelül öt hónappal a szívműtét után egy tavaszi reggelen elindultam kerékpározni. Mivel akkoriban még a táppénz alatti szabadságok összegyűltek, rengeteg szabadságom maradt. Ezt ki is használtam mozgásra, hiszen arra volt leginkább szükségem. Gyönyörű, napsütéses, enyhén hűvöskés időben indultam útnak, amikor a még ferde napsugarak aranyvörösre festik a házakat, a tájat. A természet akkor született újjá, pont úgy, ahogyan én is.

Elkéstem. Már megint. Pedig most korábban indultam dolgozni. Valami nem stimmel...

A dallamosan csengő név mögött kinek-kinek más és más jelenik meg lelki szemei előtt.  Van, akinek a futók, a színes ruhák, a bulihangulat, és van, akinek a kemény felkészülésssel járó nagy küzdelem, megint másnak a lezárások miatti bosszúság.

Még a karácsonyi ünnepek alatt beneveztem két egymást követő hétvégére egy-egy félmaratonra. Az április elsején megrendezendő bajai Kikelet Félmaratonra, és a kilencedikén tartandó Vivicittára. Többen kérdezték is: nem lesz ez sok? Nem! – Válaszoltam, és komolyan is gondoltam. Eredetileg Baját amolyan kocogós felkészítő versenynek tekintettem, úgy gondoltam, majd a budapesti lesz az igazi verseny. Ez persze nem így lett.

Ergometria. Aki e szót nem ismeri, az vagy nem sportol, vagy még fiatal és a környezetében nincs sem sportoló, sem beteg. Én egyszer – közvetlenül a műtét után – találkoztam vele. Akkor 100 wattig engedtek tekerni. Azóta szóba sem került. Most viszont egy stresszes időszakot követő EKG okán pár vizsgálatot rendelt el a kardiológusom. Köztük ezt is. A festékhiányos, szürke nyomaton rikító kiemelőfilccel kihúzva: FŐORVOSI FELÜGYELET MELLETT! Remek! Más nem is hiányzott a boldogságomhoz. A beutaló mellé szóban járt egy adag lecseszés miheztartás végett.