2009-ben, 46 éves koromban – nagyjából nyolc éve – bypass-műtéten estem át. Három koszorúeremet cserélték. Aki nem tudná, hogy ez mit jelent, röviden leírom: a beszűkült koszorúereket a mellkasból, illetve a lábszárból kivett erekkel hidalják át, így biztosítva a szívizom vérellátását. E nélkül a műtét nélkül vagy csak rövid ideig élhetne a beteg, vagy sokkal rosszabb életminőségben. Amíg gondolkodom, megadjam-e a vezetéknevem, addig maradok egyszerűen Zsolt.

Korábban nem gondoltam volna, hogy a érzéseimet, vagy a velem történteket le kellene írnom, esetleg meg kellene osztanom. De a többedik félmaraton után, izomlázzal küszködve üldögéltem, és egyszerűen írhatnékom támadt. Kezdetben annak a betegtársamnak írtam, akit velem együtt műtöttek. Őt a „bal”, engem pedig a „jobb” műtőben. Azóta is levelezünk. Írás közben jöttem rá: ezt egy kicsit magamnak is írom, hiszen ezeket az érzéseket nem akarom elfelejteni, és azt sem szeretném, hogy az idő elmossa a részleteket. Majd érdekes lesz több év után visszaolvasni, felidézni segítségével az egykori eseményeket.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kinyomtattam a gyógytornászunknak köszönetképpen, és meglepődve olvasta. Aztán egyik unokatestvéremet szintén bypassra műtötték, és a testvérének küldtem el ugyanezt az írásom, aki történetesen orvos. Ő kérte, hogy felhasználhassa, ugyanis a beteg szemszögéből ez nekik, orvosoknak is érdekes. Így született ez a blog. Talán azt is érdekelheti, aki most lábadozik és ismerkedik a vele történtekkel, a jövőbeni lehetőségekkel. Kihangsúlyoznám, hogy nekem nem volt szívizomelhalásom, infarktusom. Tehát bármilyen mozgás kizárólag az orvos beleegyezésével!! 

Mivel a műtét hét évvel ezelőtt történt, és a blogot csak most kezdem el, az időrendi sorrend összevissza lesz. Így a tizenöt évvel ezelőtti események keverve lesznek a jövőbeni történésekkel.

Külön köszönet Józan főorvos úrnak a baj felismeréséért, Donauer professzornak a koszorúér cseréjéért, Fuchs Mónikának az utógondozásért, és legfőképpen Feleségemnek a folyamatos támogatásáért.

Szeretettel: Zsolt