A sör-virsli-mustár kifejezés hallatán sokaknak a régi május elsejék hangulata ötlik fel, de most a zsíros kenyér-kolbász-kóla trió került egy mondatba. Sőt, kiegészíthetem tetemes mennyiségű fröccsel. Szeretünk enni, a finom – és egészségtelen – falatok éppúgy hozzátartoznak egy fesztiválhoz, mint a tömeg, vagy a színes forgatag.

Esernyőre nem volt szükség, de legalább jól állt a lányoknak

Szekszárdon már 10 éves hagyomány a Borvidék Félmaraton, azóta, hogy műtötték a szívemet. Kezdetben volt a betegség, a lábadozás, majd a gyógyulás, és én nem kívánok se betegséggel, se betegség-tudattal élni. Tettem érte. A futás amilyen véletlenül jött, olyan tudatosan maradt, majd helyiként adta magát, hogy induljak ezen a versenyen. Öt éve nem hagyom ki, most sem történt másként.

Jó borszőlő domboldalon terem, itt van bor, hozzá illő hegyek, és hol máshol lenne jobb extrém futóversenyt rendezni mint nálunk? Különböző távokból lehet válogatni, most a 22 kilométert választottam, 640 méter szinttel. A verseny dombokon, völgyekben, szurdikokban zajlik, de senkit ne tévesszen meg a Csacska-szurdik, Gyűszű-völgy vagy más, ártatlannak tűnő elnevezés. Mindegy le-, vagy fel, egytől-egyig gyilkos módon támadnak a futókra! Míg az első Borvidékemre tisztességesen felkészültem, most sehogy. Futottam egy-egy félmaratont Baján és Pesten – ugye mindkettő síkvidék –, de dombok közé alig jutottam el edzeni… Talán egyetlen amit megtettem, hogy a verseny előtt négy héttel elhagytam a koleszteringyógyszerem.

Az EKG-m. Nincs rajta extra...

A koleszterincsökkentő kapcsán korábban készültem egy nagy „coming-out”-ra, de lebeszéltek róla. És nem, nem vagyok meleg, és igen, pontosan tudom mit jelent a kifejezés. A nagy bejelentés elmaradt, a párhuzam viszont tökéletes, ez pont olyan, mint a szex: van aki túloz, van aki tagad, de az igazat senki nem árulja el. Egy biztos, a szexológusokhoz hasonlóan a kardiológusok sem fogják tudni soha az esetszámot (izé… tablettaszámot), sőt, gondolom a statisztikusok is csak széttárják a kezüket. A „Sehr gut” plecsnit nem is ütném rá, de a „szükséges rossz” logó sajnos kijár neki. Aki szed koleszterincsökkentőt az tudja miről beszélek. Összegezve: ezzel a gyógyszerrel lehetetlenség ekkora erőpróba. Kimaradni viszont semmiképp sem akarok a futóversenyből.

Káosz

Ebben jó vagyok! Reggel elmentem nevezni, vettem virágot majd levittem a temetőbe (Anyák napja). Apám idén töltené a 100-at, ezt nem számoltam el, viszont délután meggyűlt a bajom a matekkal. Egy órával rajt előtt kezdett dörögni az ég, újratervezés. És ahogy az ilyenkor a GPS-nél is lenni szokott, összekeveredtek a dolgok. Végül a multifokális szemüvegemben indultam el, így vissza kellett fordulnunk. Mondtam az engem mindig elkísérő Feleségemnek, maradjon otthon, majd futva mentem a futóversenyre, hogy le ne késsem a rajtot. Itt régi és eddig ismeretlen ismerősökkel (nem elírás) találkoztam, mialatt Freddie Mercury dübörgött a rajtig.

Hátrébb, középen a narancs felsőben futok

Zsíros kenyér, kolbász, kóla

A rajt szokás szerint zajlott, csak a nagy órát hiányoltam a kapu fölött. A kezemen lévőt viszont elindítottam, hogy az első kanyar után derüljön ki: valami nem stimmel, nem a szokott számokat látom. Nyomogattam egy darabig, de nem jöttem rá mi történt. Kezdtem azt hinni, hogy véletlenül mérföld/órára állítottam, bár szinte kizárt, mert ahhoz mélyebben kell a menübe ásni. A sebességből távolságból számolgattam ide-oda, amíg nyilvánvaló nem lett, hogy mérföld sem lehet. De akkor mi? Futás közben elég nehéz számolni, előbb-utóbb föladtam, mostmár úgyis mindegy... Se telefon nem volt nálam, se az órám nem mutatott értelmezhető számokat, legalább minden tehertől megszabadultam... (Futógépre volt állítva az óra.)

Picit lassú volt a tempó, de nem akartam előzgetni, sőt, nagy meglepetésemre az első hosszabb emelkedő aljában várt a Feleségem. Ölelés, puszi, futás tovább, és ennek örömére – meg, mert már úgysem gátolt vagy hajtott semmi – az első nemhivatalos frissítőponton ittam egy nagy pohár fröccsöt. Futóversenyeken víz, izotóniás ital, banán, mazsola szerepel a menüben, és valahol a 15. kilométer után tesznek ki kólát. A benne lévő cukor és koffein jól tud jönni. Igazi svédasztal kutya-, akarom mondani emberfuttában. De ez nem egy szokvány verseny, itt bizony kiállnak utcák, tanyák, városrészek szurkolni és persze finomságokkal kínálni a vendéget. Minden elképzelhető és elképzelhetetlen étel-ital megtalálható. Pálinka is. Egyik asztalnál olyan katonás rendben sorakoztak a kis üvegkupicák, akár egy lakodalomban.

Eleinte száraz volt az aszfalt, mégis óvatosan ereszkedtem a lejtőkön, igyekeztem apró, de gyors lépésekkel tartani ritmust a fiatalokkal, hogy a keskeny szurdikokban ne kerüljön sor veszélyes előzgetésekre. Meglepően jól ment! A korábbi versenyekhez képest változott a taktikám: akkor felfelé „toltam meg”, most lefelé. Nem tudatos döntés vagy terv volt, csak adta magát. Később nedves-vizes részre értünk – ahol korábban szakadt az eső – nem véletlenül dörgött az ég. Liu Shaolin Sándor óta tudjuk, hogy a jég sem csúszik egyformán mindenütt, ezért járnak a világ minden tájára edzeni. Aki pedig löszös-csúszós terepfutásra vágyik, annak itt a helye.

Némi hullámvasutasozást követően értünk a Sauli-völgybe, vele tavaly ismerkedtem meg. Nem kötöttünk barátságot. Akkor izomból mentem fel rajta, nagy kár volt. Úgy kinyírta a lábam, hogy a 29 km-re tervezett négy órát véletlenül sem tudtam tartani (de legalább jól becsíptem). Most emelkedőn a rövid séta-rövid futások technikát alkalmaztam, egyedül a nedves talajjal támadt nézeteltérésem. Lefelé sem volt sokkal könnyebb, a sáros-nedves betonon hosszabb-rövidebb szapora léptekkel igyekeztem épségben leérni. Aljában macskakő fogadott – persze sárosan –, meg sem próbáltam futni, szerencsére hamar a pincék között találtuk magunkat. Itt a kövek kisimultak és a borászok fröccsel, zsíros kenyérrel vártak bennünket. Vörösboros kancsóval a fejemen táncolni nem mernék, de zsíros kenyérrel és teli pohárral tudok úgy futni, hogy nem lötyög ki a hegy leve. Egy kilométerrel arrébb füstölt kolbász-kenyér katonákat kínáltak, udvariatlanság lett volna nem elfogadni. Finom volt. Egy kis kóla után indultam tovább, hogy lendületből forduljak vissza. Elfelejtettem bevenni a magnéziumom. Picit szembefutottam a többiekkel, ugyan, hova ez a nagy rohanás? Újabb emelkedő, a fenébe, mintha korábban rövidebb lett volna…

Jövőre én is „szerzek” egy táblát

Megtanulok repülni

Véget nem érő fel-le, fel-le, egyre jobban ment a lefelé futás – bár minden fékezés térdízületszaggató erőpróba –, majd következett pont egy kilométernyi lejtő. 236 méterről ereszkedtünk le 110-re. Gyakorlatilag végig egyenes, egyszerűen kínálta magát. Nem tudom a fröccs, esetleg látens és eddig ismeretlen adrenalinfüggőség okozta-e, de megeresztettem. Csak arra figyeltem, hogy a testem alatt fogjak talajt (így nem érik akkora ütések a térdet), és meg sem próbáltam fékezni. A lehető legkevesebb energiát fektettem bele, úsztam a levegőben, úgy éreztem: repülök! Most sajnálom, hogy nem volt jól beállítva az órám, mert utólag visszanézhetném milyen sebességgel „kotortam” lefelé. Sík úton megy az 5 perces tempó (12 km/óra), rövid távon be tudok gyorsulni 4 perces tempó alá (az több, mint 15 km/óra), de gondolom itt a 3 perces (20km/óra) is megvolt. És itt jön képbe a koleszterincsökkentő: ha felfelé görcsöl be a lábam, nincs nagy gáz. De lefelé rettenetes bukás lett volna belőle…

A 20. kilométernél kezdett görcsölni a vádlim. Megrogytam, mint Amstrong a Szent Bernát-hágónál. De én sem adtam fel! Már csak a Kálvária tetejére kellett felkapaszkodnom. Ott aztán megálltam, volt ismerős, volt fröccs, hová is siettem volna? Egy-két perc pihenés után, könnyedén leszaladtam a lejtőn és beértem a célba.

Zsíros kenyér 2.o

A verseny minden percét élveztem. Baján halászlé, nálunk fröccs és zsíros kenyér várja a befutókat. Bűnös alkat vagyok, most sem utasítottam vissza. De szentül hiszem, hogy a mozgás, főleg a hosszabb ideig tartó, magasabb pulzusú sportolás átmossa az ereket, meghosszabbítja az életet. Ha mégsem, a mentális egészség, az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, mindennél többet ér! Orvosaim és gyógytornászom joggal veregethetik hátba egymást, és mondhatják: jól csináltuk!

Egy kis statisztika:

A 22 km-es mezőnyben 225. lettem a 424 indulóból, azaz 53% előttem, 46% utánam ért be, míg a férfiak között kicsivel rosszabb helyezéssel 163. lettem a 254 indulóból.

Statisztika 2.0
Az elmúlt 6 évben közel 4000 kilométert futottam 37 000 méter szinttel, azaz háromszor futottam fel (és le) a Himalája tetejére, közben tavaly átúsztam a Balatont.

Megint szedem a koleszteringyógyszerem.

Feleségemnek: Zsolt

Borvidék Rhapsody - X. Borvidék Félmaraton - from FUT.AS on Vimeo.