Valójában nem riport, inkább beszámoló, és nem képzelt, hanem nagyon is valóságos – legalább részben –, de akinek Déry Tibor neve sejlik fel, az sincs messze az igazságtól...

Készülni már két alkalommal készültem, de két éve elég bátorságom nem volt életem első triatlonversenyéhez, tavaly pedig más programmal ütközött, így nem vehettem részt rajta. Ezért idén úgy szerveztem a nyaralást és egyéb tennivalóimat, hogy mindenképpen ott állhassak a rajtnál. Nevezni az „S” távra készültem – amit hivatalosan sprint távnak hívnak –, de nekem ruhaneműben is az „S” a kis méretet jelöli.

Mi köze van Schirilla Györgynek az SR26-oshoz? Semmi, de ha mégis, az teljes véletlen, és én nem is tudok róla. Kettejüknek csupán rajtam keresztül van kapcsolata. Schirillát, ugye az egész ország ismeri, de mi az az SR26? Az SR26 kiskamaszkorom vágyainak netovábbja, egy kerékpár! Később nem két keréken gurult, hanem két lábon járt a vágyak vágya, de az egy másik történet. Visszakanyarodva a biciklihez, ez egy Csepel gyártmányú a mai mountain bike-okhoz hasonló vázú, sebességváltóval felszerelt csoda volt! Természetesen nem lehetett hozzájutni. Eljártam én a helyi műszaki boltba, de hiába. Talán Apám befolyásos pozícióját fel lehetett volna használni, de ő mereven ragaszkodott az igazságossághoz, elítélt mindenféle protekciót, így nem is próbálkoztam nála. A lehetőségek egyetlen biciklire korlátozódtak, egy orosz gyártmányú félverseny kerékpárra. Mondjuk, azt sem volt egyszerű megvenni, és nem is írom le, mert önmagában több bekezdést töltene meg.